Fekete pirítós vacsorára - sosem feledem, amit édesapám aznap este tanított nekem!
Tanulságos leckét mesél el a rövid történet, amit mindenkinek legalább egyszer el kell olvasnia! Ezt jelenti igazán szeretni valakit!
A szülők feladata, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek és felkészítsék őket az életre. Ezt különböző leckékkel és magyarázatokkal is megtehetik, amik remekül szemléltetik a dolgok valódi jelentését és tetteink következményeit.
Ez a kis történet is ilyesmiről szól. Egy nagyon egyszerű mégis fontos üzenetet igyekszik közölni az olvasókkal – valami olyan jelenik meg benne, ami sajnos manapság igazán ritkán tapasztalható! Segítsetek, hogy minél több emberhez eljusson!
„Úgy kilenc éves lehettem, amikor egyik este az ebédlőasztalnál ültünk a családdal. Anyukám volt az, aki mindig biztosította, hogy aznap ehessünk valamit, és akkor sem volt ez másképp.
Azon a napon anyukám rengeteget dolgozott és végtelenül fáradt volt. A vacsora éppen ezért csupán néhány szelet vajaspirítósból állt. Amikor apukámhoz ért, egy odaégett kenyeret tett le elé. Nem kissé odaégettre kell gondolni, teljesen fekete pirítós volt.
Szótlanul figyeltem, hogy mikor veszik észre, hogy apukám mikor szól érte. De nem így történt. Apa megette a pirítóst, megkérdezte, hogy kész van-e a házi feladatom és hogy meséljek a mai napomról. Így is tettem, legalább addig sem arra a fekete pirítósra gondoltam.
Később nagyon fontos leckét tanultam a szeretetről!”
