Fradi „mámor” a jégcsarnokban.
A tavaszias időjárásban baktattam a Pesterzsébeti Jégcsarnok felé és az járt a fejembe, hogy vajon mitől alakult ki évtizedekkel ezelőtt, hogy a Fradi-Dózsa mérkőzések, legyen az foci, vízilabda, jégkorong vagy bármilyen másik sportág, szinte már háború.
Pedig a sportolók között jócskán akadtak és akadnak ma is barátok, jó ismerősök. Megfejteni természetesen most sem tudtam a gondolataimat, mint más nálamnál szakavatottabb ember sem, de ahogy beléptem a csarnokba, azonnal éreztem a levegő vibrálását. A biztonsági emberek, a vezetők, a jégen bemelegítő játékosok arcán is látszott a feszültség.
Jelen esetben ez persze nem csak a szokásos ellenségeskedésnek szólt, hanem annak is, hogy a Fradi számára létfontosságú volt a három negyed.
Nézők is jöttek szép számmal, hozzá teszem mindkét oldalon, de természetesen a hazaiak hangerőben, tömegben is elnyomták a dobokkal felszerelkezett UTE szurkolókat.
