Szerkesztő: Na jó, a rendes lányok létezésében nem hiszel. Mivel hódítod meg a többit? És nem mond, hogy nincs benne semmi, mert láttam, amit láttam.
M.: Nézz körül! Ez már régen nem a klasszikus ismerkedésről szól. Ide csak lejönnek az emberek, megmutatják magukat, vesznek X italt (van, aki mást is…), egy kicsit topognak a drága cipőjükben, aztán hazamennek. Itt el kell tudni hitetni, hogy vagy valaki – és én ebben nagyon jó vagyok! (nevet)
Szerkesztő: Nem álságos ez az egész? Én nem ezért járok szórakozni….
M.: De nem is te viszed haza azokat a csajokat! – mondja, majd érdektelen arckifejezéssel átfordul egy másik társasághoz.
Nem akarok hosszas erkölcsi tanulságot adni a történethez. Ihat, csajozhat bárménnyit főszereplőnk, a lelkében tátongó űrt nem fogja vele betölteni. Én sokat tanultam az esetből, mert még egyszer megbizonyosodhattam arról, amit már kezdtem elfelejteni: nem mind arany, ami fénylik. De nem akarok magyarázni, vagy belemagyarázni semmit a történetbe. Szerintem mindenki pontosan érti, miről is van szó.
