A magyar labdarúgás és 1956
Nehéz megmondani, hogy mi lett volna akkor, ha az 56-os forradalom után nem veszítjük el labdarúgásunk csillagait, s bár a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelme, nézzük milyen változást hozott a sportéletben a forradalom szele.
Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Kocsis Sándor, mind a forradalom miatt távoztak. 1952-ben még olimpiát nyertünk Helsinkiben, kicsivel később ez 180 fokos fordulatot vett. Amíg labdarúgásunk egész Európa és a világ élvonalába tartozott, a játékosaink keresettek voltak világszerte. Kulcsembereink távozásának oka nagyrészt politikai eseményekhez köthetők, különösen a 1945, majd az 1956-os forradalom után, amikor Magyarország akkor beláthatatlanul hosszú időre egy, a világtól hermetikusan elzárt birodalom érdekszférájának része lett. 1945 és 1979 között - ekkortól a magyar futball- s persze a pártvezetés engedélyével szűkös számban ugyan, de legálisan is külföldi szerződést köthettek játékosaink - több száz labdarúgó, közöttük világszínvonalú tehetségek hagyták el illegálisan az országot - "disszidáltak", ahogy a köznyelv mondta akkortájt - sokan nagyobb karriert is befutottak, ám közülük kettőnek - Puskás Ferencnek és Varga Zoltánnak - a pályafutására önmagán túlmutató modell-értékként is tekinthetünk.
A nagyobb méretű elvándorlás kezdete az első világháborús összeomlás, a forradalmak hozta létbizonytalanság, meg a trianoni békediktátum idejére s az utána való esztendőkre tehető. A harmadára zsugorított s évekre karanténba zárt (az 1920-as olimpiára nem kaptunk meghívót, s Nagy Britannia még Magyarországnak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségből való kirekesztésével is próbálkozott), gazdaságilag is megroggyant csonka-országból sokan - köztük neves labdarúgók - menekültek- távoztak el.
Ha valaki Spanyolországban jár (még inkább Madridban) és valamilyen okból megemlíti Puskás nevét, vagy szimplán kiderül, hogy az illető magyar; rögtön hálás fogadtatásra és dicsérő szavakra számíthat. Puskás a Real Madridban 179 mérkőzésen 159 gólt szerzett, tehát ha úgy vesszük, olyan népszerűségnek örvendett (Di Stéfanóval karöltve) mint manapság Cristiano Ronaldo. Közel harminc évesen került a Királyi Gárdához, ami visszavonulása időpontja is lehetett volna, ám karrierje csúcspontjává vált ez az időszak.
A Barcelona másik két magyart szerződtetett le, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt. Előbbi 61-ig, utóbbi 66-ig maradt a gránátvörös-kékeknél, és Puskáshoz hasonló népszerűséget ért el.
