Hogyan vették fel 90 évvel ezelőtt a legtrükkösebb filmjeleneteket?
El fogsz ájulni, ha meglátod ezeket a végtelenül egyszerű, mégis hatásos trükköket, amiket közel egy évszázada, számítógépek nélkül készítettek!
A technológia fejlődésével egyre színesebben és látványosabban fejezhetik ki magukat a filmrendezők. Nem létezik olyan különleges effekt, amit ne lehetne megoldani néhány ügyes számítógépes animátorral és egy zöld vagy kék színű vászonnal a szereplők mögött.
A filmművészet nagyjából egy évszázada van jelen és így igazán fiatalnak számít. Az 1900-as évek elején nem léteznek számítógépek és digitális eszközök, amik megkönnyítették volna a rendezők dolgát, ezért gyakran egy-egy korszakalkotó jelenethez új, korábban soha nem használt technikákat alkalmaztak.
Azokban az időkben, amikor a hang még nem is létezett a filmek alatt, minden érzelmet és eseményt vizuális úton kellett közvetíteni a nézősereg felé. Azok a rendezők emelkedtek ki a többiek közül, akik elkápráztatták az érdeklődőket. Ma az ilyen mutatványokon nem lepődünk meg, de amikor a világ először látta őket, akkor az embereknek a lélegzetük is elállt!
Lássunk egy példát!
Az „Aki mer, az nyer” (Safety Last) 1923-ban készült. A közel száz éves filmben egy legendás, emlékezetes jelenetet láthatunk, ami a mai napig elkápráztatja a nézőket. A főszerepet játszó Harold Llyod egy széteső órába kapaszkodik, alatta pedig egy nyüzsgő utca látható.
Hogyan vettek fel egy ilyen jelenetet? Természetesen nem mászott fel a színész egy magas épületre mindenféle biztonsági felszerelés nélkül, de a mai zöld hátteres technológia sem létezett még akkor - Fred C. Newmeyer és Sam Taylor rendezők pedig nem szerették volna elveszíteni főszereplőjüket!
A zseniális filmkészítők a perspektívát kihasználva keltették a veszély illúzióját. A színész valóban egy magas épület tetején volt, azonban egy biztonságosnak mondható, modellfalról csüngött mindössze néhány méterre egy matrac felett.
