Már csak a barátság maradt
„Ő nemcsak életem szerelme volt, hanem egyben a legjobb barátom is. Kilenc év után viszont azt vettem észre, hogy már nem a szerelmem, csak a legjobb barátom. Mivel a legjobb barátjával mindig mindent megbeszél az ember, mi is ezt tettük, és akkor kiderült – amit azért legbelül én is sejtettem –, hogy ő is így érez. Adtunk azért a házasságunknak még némi időt, de mivel a szüneteltetés után sem éreztük úgy, hogy újra szerelmesek lennénk, beadtuk a válási papírokat. Máig a legjobb barátok maradtunk.”
Megcsalás
„Úgy fest, pocsék emberismerő vagyok, mert azt hittem, minden rendben van köztünk. Aztán amikor visszajött egy egyhetes külföldi munkautazásról, minden megváltozott. Úgy ült ott a saját lakásunkban, mint valami idegen. Amikor arra kértem, mesélje el, milyen volt a hete, csak dünnyögött magában. Amikor szeretkezni akartam vele, határozottan elutasított – a vicc az, hogy korábban erre sosem volt példa, a szexuális életünk a kapcsolatunk legerősebb részét jelentette. Volt egy pocsék esténk, aztán másnap, mikor megjöttem a melóból, egy levél várt. Azt írta, hazaköltözött a szüleihez „gondolkodni”. Nem vette fel a telefonját. Amikor odaautóztam, nem engedtek be a házba, mert látni se akart. Mintha még nekem kellett volna bűntudatot érezni. Három hét pokoli, őrjítő szünet után kaptam tőle egy e-mailt, amiben leírta, hogy az üzleti úton megcsalt, és nem volt képe a szemembe nézni utána. Inkább lelkileg kínzott meg. Ő tiszta lapot akart, én már csak válást.”
