Jacob 1914-ben szabadalmaztatta találmányát az Egyesült Államokban, amelyért a nők világszerte hálásak a mai napig is. Az új melltartó két kosara külön-külön tartotta a kebleket, amely eltért az előző melltartófajtától, ami egyben biztosított tartást. Ez a megoldás különösen kényelmetlen volt, hiszen a bálnacsontból és acélrudakból álló melltartó nehéz volt, kemény és kényelmetlen. Ehhez képest Jacobs találmánya könnyű volt, anyag finom, és pontosabban illeszkedett viselőjének testére, mint elődje.
Az új melltartó az első világháború során kezdett elterjedni az amerikai kormány kérésére. Az ország vezetése azért sürgette a melltartók használatát, hiszen így kevesebb fűzőre volt szükség. Persze a fűző gyönyörű fehérnemű, de akkor rengeteg fémet tartalmazott, amire a háborúban nagyobb szükség volt. A fűzőgyártóknak persze nem tett jót a váltás – vagyis egynek igen. Jacobs eladta ötletét a Warner Brothers Fűző cégnek, ami ekkor a világ elsőszámú melltartógyára lett.
