„Ne tessék haragudni, de honnan van ez a rengeteg pénz? Ugye nem tetszett kirabolni valakit?” – érdeklődtek viccelődve.
„Nem, nem drágáim, semmi ilyesmiről szó nincs. Tudják, a kertem egy focipálya mellett van, és a sok futabalozó férfiú nem képes átszaladni a pálya másik végébe, hogy elmehessen a WC-re. Ezért a két telket elválasztó kőkerítésbe fúrt lyukon pisilnek át hozzám. Nem örülök neki, tudják, a virágokat tönkre teszik vele.”
„Értjük, kezicsókolom, ez nagyon nem illendő dolog, de mi köze ehhez a pénznek?” – faggatóztak a rendőrök.
„Az az igazság, hogy egy ideje rászoktam arra, hogy üldögélek a kerítés mellett egy metszőollóval. Amikor a focisták átdugják a lyukon a micsodájukat, akkor megragadom, és átkiáltok nekik, hogy ’Na, fiatalember – fizet egy ezrest, vagy nyiszálok!’ – mesélte az asszony.
„Nos, ez nagyon durva dolog, de valamilyen szinten érthető. Na de azt tessék még elárulni, hogy mi van a másik szatyorban?” – kérdezték.
„Nem mindenkinél van pénz” – válaszolta a néni.
