Egy elgondolkodtató cikk a menekültkérdésről

 

Úgy tudom, a háborús helyszínek (Afganisztán, Irak, Szíria, Szudán) szomszédságában vagy közelükben lévő muszlim országokban már nem fenyegeti semmilyen veszély az életüket, pl. Pakisztán, Irán, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emirátusok, Kuvait, Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Törökország stb. Közülük egyesek befogadják, mások mereven elutasítják muszlim testvéreik befogadását! Tudom, mindennek megvan az oka. Innen nézve azonban engem kevésbé érdekel, hogy a világ leggazdagabb országai közé számító olaj-monarchiák milyen megfontolásokból zárják le határaikat az éhező kisgyerekek előtt, akik családjukkal együtt naponta ötször Mekka felé fordulva imádkoznak. Állítom, hogy sok európai állam és akár polgár – így én is! – szívesen ad minden hónapban némi pénzt segélyre, ami emberhez méltóbb élethez segíti őket a török, jordán, libanoni stb. menekült táborokban, s ha vége a háborújuknak békében haza mehetnek.

 

S igen, határozottan ki kell jelentenünk hogy az, ami jelenleg a görög szigeteken, egyes olasz kikötőkben vagy a Balkán-sztrádán történik, az NEM menekültügy, hanem illegális gazdasági bevándorló invázió.

 

Értekezhetnék erről hosszabban, de talán még a legbaloldalibb és legliberálisabb olvasó is megérti, hogy a legjobb úton haladunk Európa öngyilkossága felé.

 

Mert így bizony néhány évtized múlva vége lesz a mi európai liberális világunknak. A most sokak által őszinte együttérzéssel támogatott muszlim illegális bevándorlók vagy gyermekeik rövidesen követelőzni fognak, hogy építsünk nekik mecsetet, ne járkáljanak lányaink rövid nadrágban, viseljenek legalább fejkendőt stb., s mindezek mellett még le is néznek bennünket, mert nem az ő igaz hitüket valljuk. Nézzünk szembe azzal, hogy 50-60 év múlva a német kancellárt Abdulnak, a francia elnököt Hakimnak, a holland miniszterelnököt Khalidnak fogják hívni, s így tovább. S a század vége felé közeledve iszlám államvallású országokká válnak a jelenlegi európai országok. S ez puszta matematika, ha úgy tetszik, demográfiai szükségszerűség. Ezen országokban már most 5-10 % közötti a muszlim népesség száma, s négyszer, ötször, hatszor több gyerek születik e családokban, mint a keresztény gyökerű európai családokban. Ehhez jön még az illegális bevándorlók évi több milliós, pár éven belül évi több tízmilliós száma. Ha valaki volt már Párizsban, Rotterdamban, Londonban vagy akár csak Ausztria egyik-másik városában, ahol a bevándorolt muszlimok saját szokásaik, törvényeik szerint élnek egy-egy városrészben, lakótelepen, az láthatta, hogy a hazai cigány népesség integrálása bizony könnyebb, mint Allah követőié.

 

A cigányok ugyanis keresztények, értik a nyelvünket, ismerik és elfogadják civilizációnk elemeinek jó részét, 10-15 %-uk kifejezetten törekszik az integrációra. Eszükben sincs azonban előírni, hogy miben higgyünk, mit viseljünk, mit együnk vagy igyunk. A muszlim azonban egészen másként gondolkodik. Amint elég erősnek érzi magát, rögtön ellenünk fordítja saját (liberális, humánus) törvényeinket, majd – amikor már még erősebbnek érzi magát – elkezdi előírni, hogyan éljünk, miben higgyünk stb. S még sokan nem értik, de rövidesen vége lesz az európainak nevezett életnek, világnak, értékrendnek. Le fogják rombolni templomainkat (igen, a kölni dóm vagy a párizsi Notre Dame talán mecsetté alakítva megmarad, bár nem valószínű, mert túl sok a szobor, élőlényt ábrázoló üvegablak stb., valószínűbb, hogy ugyanúgy felrobbantják, mint Ninive vagy Palmüra romjait nemrég), s minden, amit ma európai művészetnek tartunk, az évszázad végére megsemmisül örökre. Botticelli Vénuszát éppúgy máglyára vetik, mint Leonardo Mona Lisáját, vagy Munkácsy Krisztus-trilógiáját és Jancsó Miklós filmjeit. Az ő számukra ezek semmilyen értéket nem képviselnek.

 

Olvasói vélemény az Egyenlítő blog vitájához

Butola Zoltán: Európa végzete

Ajánlatkérés

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket