A két riporter a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákja volt, ahol Vitray Tamás volt az egyik mesterük. Talán ő fogalmazza meg legjobban a műsor lényegét:
„Hogy veszélyes helyekre utaznak, […] kell egyfajta szelíd téboly, némi őrültség, és külön jó, hogy nem tolják magukat a riportalanyok elé, de nem is vesznek el: így a néző nem csak tőle idegen, baljós képsorokat néz, idegen tájakról, hanem lát két magyar gyereket, akik ideiglenesen az adott közegben mozognak.”
