Miután a mórok Krisztus után 711-ben betörtek az Ibériai-félszigetre (a mai Spanyolország területe), egész Európában terjedni kezdtek és váltak népszerűvé a sütemények.
A tizennegyedik századra nem létezett olyan háztartás Európában, ahol ne találhattunk volna legalább csak egy kis doboz sütit. A szegényebb kereskedőktől a legmódosabb nemesi családokig mindenki talált magának módot arra, hogy beszerezze a népszerű rágcsálni valókat. Az emberek gyakran még utazások alkalmával is magukkal vitték kedvenc süteményeiket.
A sütik ideális nassolni valónak bizonyultak utazás közben, mert száraz jellegüknek köszönhetően tovább maradtak frissek, és folyadékot sem igazán tartalmaztak. A legelterjedtebb ’utazósütik’ az úgynevezett Jumbal-ok voltak, amelyek elkészítéséhez dióra, édesítőkre és vízre volt szükség. Annyira szerették az emberek, hogy minden egyes kontinensen ugyanaz volt a neve, egyszerűen Jumbal. Kis méretű, perec alakú sütik voltak.
Az 1620-as években a hollandok ’törtek be’ az Új Világba (Amerika) saját süteményeikkel. „Édestésztás finomságként” emlegették őket (holland: koekje - ostya) amelyet később az Amerikát gyarmatosító kolóniák angolosítottak, innen származik a cookie-elnevezés.
A tengeren túl akkor terjedtek el igazán, amikor egy 1703-as new yorki temetés alkalmával néhány hazájából száműzött holland 800 darab ’koekjét’ osztott szét.
Az idők során ez után az egész világot meghódították a sütemények, gyakran a popkultúrában is megjelenve. Többszáz év alatt pedig tésztából és édesítőkből összesütött egyszerű édességekből végtelensok formában és ízesítésben megtalálható kedvencekké váltak.
Ha te is imádod a sütiket, vagy ismersz valakit, aki rajong értük, oszd meg velük a cikket, hogy tudják, honnan származik kedvenc édességük!
