Valószínűleg érdekes lehet, hogy hogyan találkoztunk először, mert ezekben az utóbbi napokban megértettem, hogy nem volt véletlen, még ha annak is tűnik. Carlo Spanyolországban, Almeríában forgatott egy filmet Giuseppe Colizzivel, aki egy nagyon művelt, regényeket író rendező volt. Ő volt az első az olasz mozi történetében, aki egy tisztán iróniára épülő filmet forgatott, a címe: A kutya a macska és a róka (a film nálunk a Nincs bocsánat vagy az Isten megbocsát, én nem! címeken futott - a szerk.); a kutyát Bud játszotta én a macskát. De a kezdésnél én még nem voltam szereplő… egy heti munka után a macskát játszó színész lába megsérült és a forgatást abba kellett hagyni. A rendező, Colizzi Rómába sietett, hogy próbafelvételeket csináljon, rám talált és felkért a szerepre. Gyorsan indultunk Almeríába, de nem igazán volt ez gyors, hiszen a madridi földet érésünk után 24 órát autóztunk Almeríáig. Ahogy odaértem a forgatásra, azt mondták: „Vetkőzz le!”, akkor még nem voltak lakóautók… az öltöztető elém tartott egy törölközött levetettem a nadrágom, a felsőm. „Vedd fel ezt a nadrágot, ezt az inget, itt a pisztolyod! Gyere, gyere bemutatom Carlo Pedersolit! – „Örvendek”- mondtam és kezet fogtunk.
