Ezt a fajta esést továbbvittük az Ördög jobb és bal kezébe is, ahol a Mexikóinak is megtanítottuk. Bud Spencertől egy jókorát kapott és pont ugyanígy esett el. Nagyon jókat szórakoztunk együtt, amikor Budtól megkapta az utolsó ütést, óriásit repült, ehhez ástunk egy gödröt, melybe matracot tettünk, rá ismét földet, s erre érkezett. Ahogy már mondtam, mi szeretjük és tiszteljük egymást, és azért meséltem el ezt az anekdotát, mert mikor Giuseppe felhívott és azt mondta apa fél órával ezelőtt elhunyt. Én éppen Almeríában voltam, ugyanazon a helyen, ahol először találkoztunk, a kezdet és a vég. A bánat, a zavarodottság és a fájdalom után hirtelen megszállt a nyugalom érzése, szinte már-már öröm. Rájöttem semmi sem történik véletlenül, s hogy az élet örök és Bud már az öröklét örömében van. Biztos vagyok benne, hogy amikor majd találkozunk nyereggel a vállán, azt mondja majd: "De mi nem veszekedtünk soha!"
Élőben a videót Terence Hill beszédéről, magyar fordítással a következő oldalon nézheted meg!
