Az Európai Unió már 1994-ben felajánlotta segítségét, mert féltek az a sugárzástól, illetve az északi halászmezők megmérgezésétől, de ezt az oroszok nem fogadták el. Bohmer szerint azért, mert kiderült volna, hogy a szokványosnál dúsítottabb urániumot használtak a fűtőelemekhez. Erre a hosszabb üzemidő miatt volt szükség, így üzemanyag utántöltés nélkül tudtak közlekedni a víz alatt.
Az ügyben a legjelentősebb lépés, hogy az Atomflot murmanszki kikötőjéből, ahol több mint húsz éven át jelentett fenyegetést a 300 ezres nagyváros lakóira, tavaly év végén elvontatták az 1934-ben épült Lepszét egy távolabbi katonai kikötőbe a Kola-félszigeten, és szárazra vitték, ahol szétbontják. Ez a tervek szerint 2015 végéig tart, a legveszélyesebb szakasz, a radioaktív elemek eltávolítása csak 2017-ben kezdődik meg.
