Egy csepp a jóBor
Az idei Villányi Borfesztivál lassan indult, az első este inkább a meghitt borozgatásé volt. Másnap viszont megérkezett az igazi borfesztivál feeling. Rengeteg emberrel, látványos felvonulással, szép idővel.
Jellegzetes az utcákon hömpölygő emberkavalkád. A pincesorok közötti séta rengeteg emléket idéz, és azt az érzést árasztja, hogy itthon vagyok.
Szinte rituálé, hogy bármerre vetődtünk is, visszatérünk ilyenkor, és megmutatjuk a városnak, mivé alakultunk. A város pedig megmutatja, miért érdemes újra és újra visszatérni. Nem csoda hát, hogy hangulata mindenkit magával ragad, és nem csak a jó borok számlájára írható a sok nevető arc, bármerre nézek.
Másképp telik az idő. Lassan és tartalmasan, de mikor vége van, mégis azt mondjuk: "De gyorsan elment". Utána riasztóan üresnek tűnnek a hétköznapok.
