“Szelfikirályok”
Selfie, azaz ön-portré. Aki rendelkezik okostelefonnal, biztosan készített már magáról ilyen beállítású képet. Telefonunk kamerái már lehetővé teszik azt, hogy bármikor és bárhol lefotózhassuk magunkat, ahogy épp valamilyen extravagáns helyen-pózban vagyunk, akár egyedül, akár többedmagunkkal.
Az első ismert selfie Robert Corneliushoz köthető, aki egy amerikai fotográfus volt. Mániává azonban csak a Facebook szociális médiába való betörése után vált, holott korábban is sok ön-portré készült, méghozzá a MySpace oldalakra. Mára tudományág is épült köré, hiszen a szociológia komoly kutatásokat végez szelfi-ügyben, ugyanis ezek a képek sok mindent elárulhatnak készítőjükről, kezdve a beállítás mikéntjétől egészen a kép készítésének okáig.
A nyár slágere egyértelműen a szelfibot volt, ami lehetővé tette, hogy még jobban „beleférjünk” a képbe és ne csak az arcunk látszódjon, hanem testünk nagy része is, amolyan szekond plán szerűen. Az ötlet egyébként olyan szempontból zseniális, hogy egy nyaralás során nem kell kétpercenként megkérni egy idegent, hogy lefotózzon minket párunkkal, ami aztán úgyis botrányos kép lesz, mert külföldön a kép készítője egyrészt nem feltétlenül érti, hogy mit mondunk neki, másrészt teljes izgalomban van, hogy sikerül-e a fotó; vagy csak szimplán siet.
A következő összeállításban olyan „szelfikirályokkal” ismerkedhetünk meg, akiknek nem feltétlenül úgy sikerült a kép, amint ahogyan azt ők várták.