Egy levél egy gyászoló férjtől, akinek felesége a párizsi terrortámadás áldozatává vált. Most a terroristáknak szól az üzenet..
Még mindig hihetetlen, ami történt Párizsban.. Máig nem tértünk magunkhoz a sokktól. Valóban ez folyik most a világban? Szerencsére vannak olyan erős emberek, mint a férj, aki levelet írt a terroristáknak, akik megölték szeretett feleségét.. Elgondolkoztató sorok következnek.
Szörnyű, ami Párizsban történt. Máig nem tudjuk/nem tudom feldolgozni a történteket. De kérdem én.. Mi van azokkal, akik életük szerelmét, legjobb barátjukat vagy családtagjukat vesztették el, akikkel soha többé nem találkozhatnak a Földön újra. Belegondoltak már? Főleg, ha arra gondolunk, hogy ezt nem egy baleset, nem az öregedés, de még csak nem is egy betegség okozta. A legrosszabb érzés, ha a szemünk előtt veszik el tőlünk önző, embertelen módon azt, aki a legfontosabb nekünk. Hihetetlen gyász. Hihetetlen szomorúság. Bele se merek gondolni igazán..
Még csak nem is a halottak azok, akik a legnagyobb szörnyűséget élték át. Legalábbis véleményem szerint. Persze ezt ne úgy értsétek, hogy nekik nem jutott ki bőven a szörnyűségből.. Mégis hiszek benne, hogy rátaláltak a békére. Ők már egy jobb helyen vannak. De azok, akik bizony itt maradtak, anélkül, aki nélkül eddig el sem tudták volna képzelni az életüket, most életük legszörnyűbb, legkínkeservesebb napjaikat élik át. Nem kívánom ezt az érzést senkinek. Viszont ezekben a szörnyűséges időkben is vannak erős emberek. Minden tiszteletem az övék. Mint ahogyan azé a férfié is, aki levelet írt a szerelmét, gyermeke anyját lemészárló terroristáknak. Szeretném, ha elgondolkoznátok rajta, és talán egy jó példa lesz számotokra is, hisz ki tudja, mi vár ránk a jövőben. Főleg a történtek után.. A levelet a következő oldalon elolvashatjátok.