Tavaszi "táncvirágzás"

Érezni a levegőben, hogy visszafoghatatlan a tavasz, még akkor is, ha egy-egy alkalommal morcosabb formáját hozza. Ilyenkor valahogy fogékonyabbak vagyunk a szépre. nem véletlen tehát, hogy fényképezőgépemmel, lelkemben egy kis zsongással ott voltam a Közép –Európa Táncszínház vadonatúj bemutatóján.

Ők mindig szépet alkotnak, s önmagukban is szép emberek, lányok, fiúk egyaránt. Az este izgalmasnak ígérkezett, hiszen a koreográfiát most Kun Attila álmodta színpadra. Nem is annyira, színpadra, mert a MOM táncterének lehetőségeit maximálisan kihasználva a mű szinte a közönség „ölébe ülve” jelent meg. Egészen közelről vált érezhetővé a táncosok minden mozdulata, lehelete, arc játéka.

Körbe lehetett ülni a teret, ahol a művészek mozogtak, s az előadás teljes mértékben szakított a színpadtér és a nézőtér hagyományos felépítésével.

Ilyetén nem csak a mozdulatok váltak érezhetővé, hanem a táncosok egymás közötti kommunikációja is több mindent elárult, érzelmeket közvetített.