Brutális orvosi kínzások a múltból, amiket jobb lenne elfelejteni...
Elkönyvelhettünk már jópár szörnyűséget, melyet a sok száz év folyamán elkövettünk. Ám sose tartanánk ott, ahol jelenleg vagyunk, ha akkor valakik ne hoztak volna merész áldozatot – szokott elhangzani a mondás, melynek van igazságalapja, meg nem is.
Tény, hogy az orvostudomány se tartana itt, ha anno ne kísérleteztek volna a pácienseken. A baj csak azzal van, hogy mindezt az evolúciót valakinek el is kellett cipelnie a hátán, és nem akármilyen áron…
Több mint 100 évvel ezelőtt például, a különféle elmebajokat – epilepsziát, skizofréniát, demeciát, posztraumás stresszt, viselkedészavarokat hajmeresztő módszerekkel gyógyították, a kezelések pedig olyanok voltak, mint napjaink horrorfilmjeinek legidegtépőbb jelenetei. Az orvosok inkább kísérleteztek a betegeken, mintsem gyógyítottak, hisz megfelelő háttérismeret hiányában tették, amit jónak láttak.
A súlyos elmeállapotban lévő pácienseket gyakran láncra verték, túlmelegítették vagy lehűtötték, sugározták vagy elektrosokkolták. Sajnos sokan belehaltak a kezelésekbe, és aki túlélte, az általában zöldségként végezte. Arra kényszerítették őket, hogy órák hosszát fürdőzzenek…
… nem is akárhogyan! Felejtsd el a napjaink pezsgőfürdős, aromaterápiás gyógykezeléseit. Tizenévekkel ezelőtt barbár módon zajlottak a hidroterápiák a pszichiátriákon. A betegeket ugyanis órákra bezárták a gőzfülkékbe vagy a fürdőmedencékbe, azt remélve, hogy a kezelés javít az elmeállapotukon, vagy legalább megnyugtatja őket. Aki ellenállt a kényszernek, az megkötözve végezte, és valósággal megtömték őt étellel.
A fürdővíz hőmérséklete 33-37 Celsius fokos volt, a kezelhetetlenebbeket pedig jéghideg vízbe dugták azzal a meggyőződéssel, hogy az alacsony hőmérséklet lelassítja a vérkeringést az agyban, ezzel pedig csökken a fizikai és mentális aktivitás. A következő oldalon folytatom!
