Elektrosokk és sugárkezelés a skizofrénia ellen
Talán ez a legbrutálisabb kezelési mód, melyet valaha is bevetettek az epilepszia és a skizofrénia gyógyítására. Már a 18. századtól használták, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elektrosokknak alávetett páciensek ugyanis gyakran szenvedtek maradandó agykárosodást, mint például végleges memóriavesztést.
A sugárkezelés sem különb az elektrosokknál, ezt azonban csak a 20. század kezdetétől használták. Főként bőrproblémákra, bizonyos rákbetegségekre alkalmazták, de egyes elmebajok kezelésére is bevetették, mint például a skizofrénia és az epilepszia. A páciensek fürdővízéhez rádiumsót adagoltak, más esetekben pedig egyenesen az érintett területre helyezték, úgy külsőleg, mint belsőleg, a bőrre vagy a tumorba, bemetszéssel.
Forgószék, a „bolond” és „mániákus” betegek kezelésére
A 19. században volt népszerű, hogy az elmezavarodottságot és bizonyos elmebajokat forgószékkel gyógyítottak. A készüléktől azt várták, hogy lenyugtassa a feldúlt beteget. „Egyike a hintázás állandó mellékhatásainak a kisebb-nagyobb fokú szédülés, hányinger és hányás, gyakran bevizelés.” – részletezte Joseph Mason Cox az 1804-ben kiadott Gyakorlatias megfigyelések a bolondságról című könyvében.
Lobotómia, „bizonyos agyi áramkörök megszakítására” használt bizarr módszer
Abban a reményben, hogy bizonyos agyi szövetek eltávolításával jelentős mértékű javulást érhetnek el az elmebetegeknél, az orvosok a lobotómia módszeréhez folyamodtak. A beavatkozás az idegszálak elvágásában állt, ám az eljárás messze sem volt sikeres. A páciensek ugyanis vagy lebénultak utána, vagy elveszítették az emlékezetüket. De volt példa arra is, hogy skizofrének lettek, vagy belehaltak.
