A Királyi Társaság úgy döntött, hogy Halley vállalja az üzleti részről való gondoskodást, és azt saját felelősségére nyomtassa ki. Konzultált Newtonnal, tapintatosan visszafogott egy kiemelt viát Newton és Hook között, szerkesztette a szöveget, korrigálta a bizonyítékokat, és megjelentette a sajtón keresztül 1697-ben.
Úgy tűnik, hogy a Királyi Társaság szorosan rajta tartotta a kezét a tudományos felfedezéseken. Ezekben az időkben a tudósokat eretnekeknek bélyegezték, és halálra jelölték. Úgy tűnik, hogy a kutatás a tudományos forradalom idején az elit éber felügyelete alatt állt. Edmund Halley kiadványában azt állította, hogy a Föld üreges, és megfelelő az élet számára:
Beszámoló a mágneses iránytű eltéréseinek változásáról; Egy hipotézissel a Föld belső struktúrájáról.
Ezt a tanulmányt szintén a Királyi Társaság jelentette meg. Halley úgy hitte, hogy a Föld egy üreges héj, ami körülbelül 800 kilométer vastag, két belső koncentrikus héjjal és egy legbelső maggal, melyek körülbelül a Vénusz, a Mars és a Merkúr bolygók átmérőjével egyenlőek. A héjakat légkör választja el, és mindegyiknek megvan a maga mágneses pólusa. A gömbök különböző sebességgel forognak. Szerinte mindegyik szféra képes támogatni az életet, mivel mindegyik a légkörből származó fénnyel van megvilágítva, mely betölti a belső tereket. Felvetette egy "tágasabb teremtés" lehetőségét a Földön belül. Az ő Üreges Föld elmélete a mágneses deklinációs vonalak fokozatos mozgásának tanulmányozásából eredt. Ez a Hold relatív sűrűségén alapult, amit Isaac Newton adott meg. Üreges Föld elmélete az első jelentős levezetés, amit Isaac Newton Principiája alapján vont le.
