1920-ban Watson a klasszikus kondicionálást egy 9 hónapos kisfiún, a kis Alberten tesztelte. A csecsemő a vizsgálat kezdetén láthatóan szerette az állatokat, a legjobban egy fehér patkányt. Watson a kísérlet során a fehér patkány jelenlétében hangos zajt csapott (kalapáccsal ütött egy fémlemezt a kicsi háta mögött), amitől a gyermekben rövid idő alatt félelem alakult ki, elsősorban a patkánnyal, de más szőrös állatokkal szemben is. A kísérlet a mai szabályok szerint azért különösen etikátlan, mert ez a fóbia a gyermeket rövid élete végéig elkísérte. (Albert hatéves korában a kísérlettől teljesen független betegségben meghalt, így sosem derült ki, hogy a kondicionált félelem felnőtt korában is megmaradt volna, vagy sem.)
Borzalmas emberkísérletek a múltból
