Miután a rabok felvilágosítást kaptak a börtönéletről, tetűirtást végeztek rajtuk, majd rabruhába kellett bújniuk. Az őrök szintén kaptak eligazítást: minden pillanatban az ő kezükben kell, hogy legyen az irányítás, ám a kontrolláláshoz tilos fizikai erőszakot bevetniük.
Az első nap incidens nélkül telt, a második nap azonban a rabok fellázadtak, elbarikádozták magukat a cellájukban, valamint ignorálták az őröket. Ez a magatartás meglepte és sokkolta az őröket, és válaszul pszichikai erőszakhoz folyamodtak. A rabokat jó és rossz elítéltekre osztották, és válogatott büntetéseket találtak ki számukra: például fekvőtámaszokat kellett nyomniuk, magánzárkába csukták őket, illetve nyilvánosan megalázták a lázadókat.
Csupán néhány nap kellett hozzá, hogy az őrök szadistákká váljanak, az elítéltek pedig depresszióba zuhantak, valamint az extrém stressz jeleit mutatták. Két rab ki is szállt a kísérletből. Az eredetileg legalább kéthetesre tervezett kísérletet végül az ötödik napon leállították. A résztvevők közül van, aki később a kísérlet hatására börtönpszichológus lett.
