A kávézóban aznap nagy volt a forgalom, és nem volt bent elég alkalmazott, hogy mindent elintézhessenek, így a tulajdonosnak munkát ajánlott a férfinak, amennyiben az dolgozni akart. Marcus válasza azonnali és reménnyel teli volt: „Bármit megteszek az ételért.”
„Nem tudjuk, hogy min mentek keresztül… néhányan megérdemlik a második esélyt, és ha én megkaptam ezt a lehetőséget istentől, akkor miért ne adhatnám meg másnak?” – nyilatkozta Baires.
Marcus azóta is a kávézóban dolgozik, két órás műszakokban. Többnyire mosogatással és szeméthordással foglalkozik. A tulajdonos hozzá tette még, hogy neki is szüksége volt a segítő kezekre, és ő is úgy jutott el ide, hogy mások hittek benne, az embereknek szükségük van arra, hogy valaki higgyen bennük.
Egy alkalommal amikor Marcus kapott egy szendvicset, ahelyett hogy megette volna, máris tovább adta valaki másnak, akinek nagyobb szüksége volt rá.
A történet tehát tanulságosan zárul – vannak olyan emberek, akikről nem is gondolnánk, hogy megérdemlik a második esélyt, pedig nincs szükségük sokra, hogy megváltozhasson az életük.
