Még télen figyeltem fel a zenekarra. Óbuda Fő-terén játszottak decemberi estén a mínusz fokokban, szabadtéren, tetőtől- talpig beöltözve. Utána interneten követtem megjelenéseiket, s örömmel tapasztaltam, hogy azokban az időkben is, amikor a meghívások nem telítik meg a szervezők naptárát, Ők rendszeres fellépői több eseményeknek, ahol az igényes hazai zene jelen tud lenni.
Aztán felfedeztem, hogy egy kora tavaszi estén ismét Óbuda lehet a cél. Lemezbemutatóra készülődtek a zenészek a Kobuci Kertben. Kimondottan kellemes hétköznap este szálingóztak is a vendégek. Sláger a zsíros kenyér, gazdagon hagymaággyal és természetesen a sör volt bemelegítésként. Minden különösebb cécó nélkül indult útjára a buli. Unger Balázs köszöntötte az egybegyűlteket, s kapacitálta őket, hogy a padokat elhagyva jobban közelítsék meg a CimbaliBand legénységét, illetve Szita Eszter jóvoltából „leányságát”. Alakult is a dolog az ismert számok hallatán, de forróbb a levegő akkor lett, amikor színpadra lépet a Belmondó énekese, Czutor Zoltán. Zoli saját számával kezdett, amolyan ősbemutatót produkálva, majd a közösködésnek egy CimbaliBand szám lett a folytatása, s végül egy igazi Belmondó „sláger” indította el a publikum jókedvét. Aztán, ahogy mondani szokták, ment minden a maga útján. A jó zene mindig megtalálja a jó füleket, s ez nem volt másként az óbudai éjszakában sem. S aki még nem járt a zenekar egyetlen előadásán sem, az jó lesz, ha mielőbb pótolja eme hiányosságát.
