„Arra tisztán emlékszem még, hogy később anyukám nem győzött bocsánatot kérni apától az odaégett vacsora miatt. Sosem felejtem el a szavait:
Drágám, imádom az odaégett pirítósodat.
Ezt nem értettem. Hogyan létezik az, hogy apának ízlett az a borzasztó pirítós? Amikor megkérdeztem tőle, leültetett maga mellé és elmagyarázta, miért ette meg:
Anyának nagyon nehéz napja volt, nagyon sokat dolgozott ma és nagyon fáradt, de látod, mégis csinált nekünk vacsorát. Egy kis odaégett pirítós még senkinek nem ártott. Tudod fiam, mi ártott már nagyon sokat az embereknek? Az éles szavak. Érted, hogy miről beszélek? – kérdezte mosolyogva. Bólintottam, de ezzel nem ért véget a magyarázata.
Az életben rengeteg olyan dologgal találkozol majd, amik nem tökéletesek. Nincsenek tökéletes emberek sem. Én sem értek semmihez, amiből olyan szuper lennék, tudod? Mindig elfelejtem a születésnapokat és az évfordulókat, mint bárki más.
Amire viszont rájöttem az életemben az az, hogy ha megtanulod elfogadni más emberek hibáit, akkor már jó úton haladsz. Az emberek hibáznak fiam és különböznek egymástól, de ha ezeket el tudjuk fogadni valakiben, akkor azzal az emberrel egy nagyon hosszú, szép kapcsolatunk lehet. Nagyon rossz dolog úgy felébredni reggel, hogy valami nyomja a lelkedet, nem igaz? Szeresd azokat, akik jól bánnak veled és bánj békésen azokkal, akik nem.
Akkoriban még nem értettem teljesen, amit apukám a mondókája végén próbált elmagyarázni nekem, de most, évekkel később látom, hogy mennyire igaza volt!”
Azt hiszem, hogy nagyon kevés ember gondolkodik így manapság. Ha egyet értesz az üzenettel, akkor mutasd meg másoknak is!
