"Péntek este elloptad egy különleges lény életét, ő volt életem szerelme, a fiam édesanyja, de nem lesz bennem gyűlölet, nem foglak gyűlölni. Nem tudom, hogy ki van, és nem is akarom tudni, halott lelkek vagytok..Ha ez az Isten, akiért vakon gyilkoltok, a saját képére teremtett minket, akkor minden golyó a feleségem testében egy seb az ő szívében. Nem adom meg neked azt az ajándékot, hogy utállak. Azt akarod, hogy mindent óvatos szemmel figyeljek, hogy rettegjek és feláldozzam a szabadságomat a biztonságért. Ezt a játékot elvesztetted! Végre láttam a feleségemet ma reggel, több napi várakozás után. Ő ugyanolyan szép volt, mint péntek este, amikor elment szórakozni, vagy mint 12 éve, amikor beleszerettem. Természetes, engem és a kisfiamat pusztítja a bánat, ezt a kis győzelmet megadom neked, de tudom, hogy ez is rövidéletű lesz.
Ugyanis azt is tudom, hogy a feleségem elkísér engem és a fiamat minden nap, minden nap velünk lesz és figyel minket abból a paradicsomi páholyból, amit te soha nem fogsz elérni. Mi ketten, a fiam és én erősebbek vagyunk, mint az összes hadsereg, az egész világon! A kisfiam 17 hónapos, de megeszi az ebédjét minden nap, utána játszani fog minden nap, ahogyan eddig is és egész életében boldog és szabad lesz, és egész életében dühíteni fog téged a boldogságával és a szabadságával, mert nem kaphatod meg sem az ő gyűlöletét sem az enyémet!"
