Ha beindul a pécsi fesztiválszezon...

Szerző: mprof - 2014.05.05.

A város nyüzsgő, pezsgő kavalkáddá változik. A sort idén már harmadszor a Zsolnay Fesztivál& Egyetemi napok nyitotta. És, hogy a rendezvény sokszínűségét csak pár egyszerű kérdéssel példázzam: Mit keres kutyákra való gallér emberek nyakán? Mit keresnek medúzák ilyen messze a víztől?....Hát így bulizunk mi!

A megnyitót hatalmas zenebona és gyönyörű idő kísérte, így búcsút intve a "fűre lépni tilos" szabálynak, rengetegen heverésztek a fűben. A hangzavar innentől állandó volt, a jó idő már kevésbé. De erről később...

A megnyitó után a Vasparipa Galoppra készülődtek a vállalkozó szelleműek, akik múlt századi ruhákban tekerték végig a kiszabott távot. Amíg ők tekertek, én a hidat látogattam meg, amiről különleges, medúza installációk lógtak. Természetesen mindenki vágyott egy közös fotóra egy medúzával....ki ne vágyna!
Ami a negyed többi részét illeti: felsorolni is nehéz, mennyi helyszín mennyi programja sodorta erre-arra a kíváncsiskodókat. A negyed egy nagy játszótér volt. Nappal.
Este pedig beindultak a koncertek, na meg a bulizó egyetemisták. Halott pénz, Supernem és Intim Torna Illegál, csak, hogy párat említsek a nagyobbak közül. Aki pedig alternatívabb muzsikára vágyott, beülhetett a Szoba Sessions koncertjeire, ahol talán mindenki számára a legérdekesebb Dezső, a levágott disznó története volt.
A második napot rövidke eső szakította meg, majd a látogatók újra elözönlötték a tereket, folytatódtak a szabadtéri programok. A fesztivál állandó kísérői az érdekes arcok és a szokatlan megmozdulások voltak. Sétáim során találkoztam össze a "kutyagallért" viselő csoporttal. Mint megtudtam, a performance célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy gyakran az emberek csak a saját sebeik nyalogatásával vannak elfoglalva. Pont így telt a harmadik napom. Nehéz volt elfelejteni, hogy a nap közepén bőrig áztam, a beígért rossz idő elért a kémények közé, mégpedig egész napra. A programok beköltöztek, az emberek felöltöztek, a hangulatot nem törte meg az eső.
Összességében véve mozgalmas és vidám napokat tudhatnak maguk mögött a pécsiek.
Azt hiszem, még most is alszanak...