Maradt tehát a vízilabda, ahol egy időben egyszerre kellett volna lenni a Komjáthy Uszodában, a népligetben, és a Kőér utcában. Választottam. A Riconet Honvéd számára kötelező volt a győzelem, mert az várható volt, hogy a Fradi kikap az éllovas ellen és akkor a negyedik hely elcsíphető. Jó meccs lesz, mert a BVSC sem szokta magát könnyen adni, feltett kézzel a medencébe ugrani. Így gondoltam.
Meglepően kevesen gondolták azt amit én, hiszen a nézőtér eléggé foghíjas maradt a kezdésre. Nagyon látszott Kiss Gergőéken az elszántság már a fogadalom tételkor is. Az első percektől forrt a víz. Most nem lehetett beszélni magas szintű játékról, de a feszültség és a küzdés sistergett a levegőben.
A BVSC-nek minden bement, a Honvédnak semmi. S szinte az egész mérkőzés folyamán ez maradt a képlet.
