Nézzünk egy kicsit magunkba és úgy tegyük fel a kérdést: Milyen ember a magyar?
Valójában a magyar ember vendégszerető, végtelenül befogadó, ingét-gatyáját odaadja a vendégnek még akkor is, ha neki nem marad, önzetlen, segítőkész, idealista, határtalanul türelmes, nagyon okos, hiszen rendkívül sok művészt és tudóst, felfedezőt adott és ad ma is a világ számára.
A magyar, fényvallású nép a békességre törekvő emberek gyülekezete.
Mi a magyarok feladata?
Nem kevesebb népünk küldetése, mint az, hogy bölcsessége és tudása által az érdek nélküli szeretetet és békességet hirdesse és közvetítse minden nemzet felé.
Általában kis létszámú, kis területtel rendelkező országként beszélnek a világban hazánkról.
A magyarok soha nem voltak sokan, a turáni népekre nem jellemző a szaporaság.
Népünk ereje nem a számarányunkban áll!
A mi erőnk az AGYUNK, a bölcsességünk, a tudásunk és természetesen a korlátok nélküli szeretetünk.
„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!” imának többféle értelmet is adtak már az emberek. Az nem kétséges, hogy a magyarok kiváló lovasok és íjászok voltak, ám minden tévhit ellenére nem volt rájuk jellemző a hódító háború.
A sötét Vaskor képviselői évszázadokon át próbálták elhitetni a világgal, hogy a magyar nép hitetlen, barbár és gyilkos hajlamú tulajdonságokat hordoz magában.
A magyarok nyilaival kapcsolatosan megfontolásra javaslom
A nyíl az elme szimbóluma. A magyar ember égi íjásza a világnak és a sötétségbe kilőtt fény-nyilaival az emberek tudatlanságát akarja megsemmisíteni.
Ha vesszük a fáradtságot és tanulmányozzuk egy kicsit Nimród legendáját, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy Őskirályunk íjának megfeszítésekor nem az embereket vette célba, hanem az ellenséges démonkirályt, vagyis a sötétséget. Ami az ősnépünket, a szkítákat illeti, náluk az volt a korabeli hadijog, hogyha az ellenség párviadalban megsebesül, a szkíta harcosnak rögtön abba kell hagynia a csatát és a sérültet azonnal a táltoshoz kell kísérnie gyógyításra. Ez aranykori eszme és cselekedet.
Ezzel szemben a Vaskorban a gyengének, a sebesültnek pusztulás a sorsa.
A magyar, fényvallású aranykori nép és a Vaskor rezgése, energetikája idegen számára. A gyilkolás, a háború, a hódítás nem tartozik a népünk eszméihez (területeinket soha nem csatában vesztettük el, hanem mindig a tárgyalóasztaloknál lásd Trianon).
