Mint kiderült, azok, akik rendszeresen rágják a körmüket, perfekcionisták vagy maximalisták. Ez eleinte nem hangzik rosszul, azonban több olyan tulajdonság is jár ezzel, ami már kevésbé lehet vonzó.
Mivel a perfeckionizmus legfőbb jellemzője, hogy az ember a tökéletességre törekszik, az ilyen személyek hajlamosak a saját tempójukban dolgozni, mert képtelenek a megszokott rendet követni. Gyakran olyan célokat állítanak maguk elé, amit egyszerűen képtelenek elérni, az ebből származó kudarcot pedig nagyon nehezen viselik el. Valósabb célok kitűzésével könnyebb elviselni ezt a hozzáállást.
A körömrágók (és maximalisták) tudat alatti késztetést éreznek, hogy valami olyat csináljanak, amiért jutalmat kaphatnak. Éppen ezért a körmök foggal történő „kifaragása” egyfajta önjutalmazásként jelenik meg.
Az ilyen kényszerviselkedés más formában is megjelenhet, mint például hajcsavargatás, vagy bőrcsipkedés. Ha ezen „tünetek” valamelyikét tapasztalod magadon, akkor próbálj egy kicsit lazítani.
A tökéletességre való törekedés nem rossz dolog, de ha az ember túlzásba viszi, akkor gyakran kell szembe néznie a ténnyel, hogy bizonyos dolgok nem érhetők el. Vegyük számításba a lehetőségeket és képességeinket, ez által olyan célokat tűzhetünk ki magunk elé, amiket meg is valósíthatunk! Így még a piszok sem kerül a szánkba és nem lesznek szétszaggatva a körmeink!
