Gondoltad volna, hogy valaki éppen egy baleset, vagy szerencsétlenség közben vagy után kezdi el fényképezgetni magát? Az egész pontosan annyira szörnyű, mint amilyennek hangzik!
Az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a szelfik száma. Mindenki tudja, miről van szó – többnyire telefonnal készített képek saját magunkról, valamilyen hétköznapi vagy különös helyzetben. Sokan egyszerűen képtelenek elkezdeni vagy befejezni a napjukat egy-egy ilyen magamutogató kép nélkül, és égető kényszert éreznek, hogy minden jelentéktelen pillanatukat megosszák a nagyvilággal, akár kíváncsiak vagyunk rájuk, akár nem.
Egy bizonyos pontig nincs semmi baj ezekkel a képekkel. Az embernek szíve joga megmutatni valamit, amire büszke, örül, vagy amit éppen meglepőnek talál. Viszont ha már tényleg rendszeresen és érdektelen dolgokról készülnek ezek a fotók, akkor feltesszük a kérdést – miért?
Sajnos néha ezek az önfényképezések olyan körülmények között történnek, ahol nem igazán lenne helye efféle viselkedésnek. A különböző veszélyes helyzetekben kizárólag segélyhívás miatt lenne szükséges a telefon. Sokszor erkölcsi kérdés, hogy mivel vagy kivel fényképezzük le magunkat.
