Miss Elegance
„Kapirgáltam” az emlékképek között, de arra a megállapításra jutottam, hogy életem egyetlen szépségversenyén legalább tíz évvel ezelőtt voltam. Amire emlékszem az a pompa, a hatalmas színpad, rengeteg ismert ember, szóval a felhajtás. Legnagyobb sajnálatomra egyetlen szép arc, ragyogó alak nem maradt meg kiemelendő.
Bodor Lászlóval véletlenül találkozva került szóba, hogy talán ismét elmennék egy ilyen akcióra, de most már fényképezőgépemmel. Pár napon belül jött is a meghívó a Miss Elegance elődöntőjére, ami sportnyelven szólva amolyan selejtező. Aki itt szépnek találtatik, az mehet tovább.
A budai étterem kétségtelenül hangulatos emeletére érkezve, rögtön láttam, hogy itt azért nincs színpad, virágerdő, sok-sok öltöző. Inkább olyan családiasnak tűnt első pillanatban az egész, ami cseppet sem hátrány. Sőt!
Ha manapság az ilyen versenyeket figyeljük, azért azt tapasztalni lehet, hogy az érdeklődés világszerte évtizedek alatt szinte semmit sem változik.
Hatalmas tömegek a helyszínen és a szinte elmaradhatatlan botrányok amelyeken a média tud hetekig csámcsogni.
