Az újkori népvándorlás és annak háttere
“Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak, hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát, amikor látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja.…Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája.…Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne.” (Kertész Imre: A végső kocsma)
Előhang, vagy inkább kiáltás az ’56-ban elmenekült honfitársaink védelmében
Számos alkalommal hivatkoznak – jellemzően tévesen! – menekült-kérdésben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlás elől menekülők befogadására. Lássuk a tényeket!
„1957. április 1-jéig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193 805 kivándorló közül 135 417 személyt (70 százalék) már elszállítottak 29 különböző – 14 Európán kívüli – országba. 78 574 fő (40,5 százalék) európai és 56 843 fő (29,3 százalék) pedig Európán kívüli országokba került. 1957. december végéig új hazájába érkezett az Ausztriában nyilvántartásba vett menekülők mintegy 90 százaléka. A legtöbben az Egyesült Államokban (35 026), Kanadában (24 525), Nagy-Britanniában (20 590), az NSZK-ban (14 270), Svájcban (11 962), Franciaországban (10 232) és Ausztráliában (9423) telepedtek le.” (Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája – az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása, Külügyi Szemle, 2010. 4. hó, 158-159. old.)
E hét országban tehát 126 028 fő menekültet fogadtak be, további 22 országba került 9 389 fő. Valamennyien oly módon, hogy a második befogadó országok által felajánlott kvóta alapján volt módjuk választani a menekülteknek. Másként fogalmazva: ahogy olyan biztonságos országba értek, ahol az életüket már nem fenyegette veszély (Ausztria 173 000 fő, Jugoszlávia 18 600 fő) sebtében létrehozott menekülttáborokban éltek hosszú hónapokig. Télen. Itt ellátást kaptak a befogadó országtól és az ENSZ-től addig, amíg nem szállították őket tovább abba az országba, ahol lehetőséget kínáltak nekik arra, hogy új életet kezdjenek. Nem távoztak tehát önkényesen sehova, nem léptek át illegálisan határokat, nem vették semmibe a kinti törvényeket, ellenkezőleg!
Családtagjaim (férj, feleség, pici baba) az USA-ba szerettek volna kijutni, de betelt a kvóta, a választékból Brazília mellett döntöttek, ott élték aztán le az életüket.
Ami hiányzik a „politikus” és az „utca embere” gondolkodásából: a történelmi távlat
Akik olvasták Pokol Béla 2011-ben megjelent Európa végnapjai – A demográfiai összeroppanás következményei című fundamentális művét, az elmúlt hónapokban bizonyosan eszükbe jutott. A jeles szerző az európai népesedési adatokat elemezve arra jutott, hogy jelen évszázadon belül beteljesül Oswald Spengler híres/hírhedt jóslata a nyugati civilizáció pusztulásáról. Közép-Európában (Szlovákia, magyarország, Románia és Bulgária) az integrációs próbálkozásokra alapvetően immunis cigányság demográfiai robbanása és ezen országok képzett és vállalkozó fiataljainak a gazdagabb nyugat-európai országokba történő, egyre gyorsuló migrációjának együttes hatása roppantja össze először a szociális ellátó ágazatot és a nyugdíjrendszert, majd e társadalmakat már a század második felére. Nyugat-Európát pedig az iszlám lakosságnak az őshonos népességhez képest négy-ötszörös népszaporulata, amelyet ugrásszerűen növel az egyre nagyobb volumenű, zömmel muszlim bevándorlás.
Az elmúlt hónapokban számos jó írás, átélhető, valóban megindító szöveg jelent meg, illetve képernyőre kerültek olyan riportok, dokumentumok pl. a szíriai pokolból menekülő családokról, amelyek olvastán, láttán minden jó érzésű ember elsírta magát, s kezét az ég felé emelve kérdezte, hogyan lehetséges mindez? Hogyan lehetséges, hogy a középkort megszégyenítő brutális kegyetlenséggel gyilkolják/irtják embertársaikat vallási fanatikusok a XXI. században? Hogyan lehetséges, hogy a „civilizált világ” ezt lényegében tétlenül eltűri? Hogyan lehetséges, hogy azok a politikusok, akik máskor kirendelik a katasztrófavédelmet, ha egy kiscica nem tud lemászni a fáról, akik hadihajókat, rakétákat, nehézbombázókat, elit csapatokat küldenek kisebb-nagyobb országok megrendszabályozására, mert pl. egy ellenzéki vezetőt bebörtönöztek, gyakorlatilag tudomást sem vesznek a valóságról? Arról pl., hogy egy végletekig kegyetlen, emberek millióit elűző, százezreit rabszolgasorba vető, tízezreit hagyományos és vegyi fegyverekkel legyilkoló terrorállam tobzódik a Közel-Keleten? Amely egyébként csápjait kinyújtva Líbiától Nigériáig, Afganisztántól a Fülöp-szigetekig hozza létre bázisait, s amelyhez Boszniától Franciaországig, Nagy-Britanniától Csecsenföldig, Németországtól Szaúd-Arábiáig fiatal muszlim önkéntesek tízezrei csatlakoztak! Hogyan lehetséges, hogy a földgolyó ezen évek óta legsúlyosabb válsággócát nem pacifikálták, e rákos daganatot nem metszették még ki?
S mindezen kérdésekre nincs válasz! A következő oldalon folytatom!
