Csak róluk szóljon
Ha túl sok „én” szerepel a beszédedben, akkor valami nincs rendben. A közönség a párról szeretne hallani, nem pedig arról, hogy te mennyire jóban vagy a vőlegénnyel, vagy hogy mennyire vicces volt, amikor ketten elmentetek ide meg oda.
Próbálj olyan tulajdonságaikra rávilágítani, amikre egy párként jöttek rá és fedeztek fel egymásban és önmagukban is. Mivel te a vőlegény tanúja vagy, így első sorban róla fogsz beszélni, de a köszöntőd szövegének nagyjából egy negyedében említsd meg a menyasszonyt is.
Figyelj a rendezettségre!
A beszéded egy történet, ezért fontos, hogy legyen hogy bevezetése, tárgyalása és befejezése – azaz eleje, közepe és vége. A szöveget kezdd egy olyan megjegyzéssel, mint például „Ő (a vőlegény neve) a legelszántabb ember, akit valaha ismertem” vagy „Ő egy olyan ember, aki mindig ott volt, ha szükséged van rá” – majd kijelentésedre hozz egy példát valamilyen emlékezetes történettel (ahogy azt feljebb már olvashattuk).
Legyen egy állításod, majd magyarázd meg, végül akár azt is megmagyarázhatod, hogy hogyan változott meg mindez az idők során – „Mióta a menyasszonyt (természetesen szólítsd a nevén) megismerte, sokat tanult arról, hogy mi a felelősség, mert már van valakije, akire egész élete során vigyáznia kell.”
