TRÁSZ-kodás magas fokon….
Alig két éve, hogy az egyik zenész ismerősöm szólt, hogy figyeljek oda, mert a „boszorkánykonyhában” készül valami. Sok ilyet hallok, hiszen a műfaj köreiben repkednek az ötletek, az újabbnál újabb felállások, egyszóval terjednek a hírek.
A legtöbb, azonban ahogy ez lenni szokott, hamvaiban porlad szét. Aki mondta, egyik kedvenc „rock hangom” azért azt a bizonyos bogarat elültette a fülemben. S, így amikor sor kerülhetett az első bemutatkozó koncertre, ott is voltam a kíváncsiságtól vezérelve. Külön-külön mindenkit ismertem a formációból. Sipos Peti a Mirigyben vált országosan elismert legendává, Jankai Béla neve pedig a zenéken kívül is több szálon futott össze életemmel az évek során. Meghívómat, Kálmán Gyurit először a Dinamit hangjaként értékeltem a legelőkelőbb helyre járva a koncertekre.
