Vasas Henger a BVSC otthonában
Amikor készülődtem a szombat délutáni mérkőzésre és kiléptem az ajtón, gyönyörű napsütés, kellemes szellő, madárcsicsergés, csupa idilli pillanat. Aztán kezdtem hangolódni a fővárosi rangadóra és kezdtem érezni a feszültséget, amit a két kiváló csapat tagjai érezhettek a bemelegítés alatt. Szoros lesz, jegyezte meg egy néző. Szép számmal gyülekeztek az emberek síppal, dobbal, nádi hegedűvel és hangos rigmusokkal.
Az első meglepetés akkor ért, amikor Steinmetz Ádámot ismét vízben láttam. Aztán a második akkor, amikor a Vasas hihetetlen magabiztosan kezdett. Akkor arra gondoltam, hogy látva a vasutasok utolsó meccseit, pár perc és jön a felzárkózás a „szoroshoz”. Tévedtem. Egyre hízott az előny, s bár vízilabdában a 7:3-as vezetés nem életbiztosítás. Valahogy nem volt benne a levegőben a második félidei feltámadása a házaiknak. Rendre elhaltak az erőtlen támadások, és ha lövéssel is végződtek, vagy nem találtak célt vagy a kapus védett kiválóan. Ádám vezetésével a vendégek pedig csak lőtték a gólokat. Az egykori válogatott kiválóság úgy irányította csapatát, mint egy igazi hadvezér. Ha kellett dicsért, ha kellett keményen korholt és még gólt is lőtt.
A vége örömjáték volt a Vasas számára és ez alkalommal szenvedés a hazaiaknak. A vége 7:13 teljesen megérdemelten!
Kép és szöveg: Koncz Dezső
