Színpadra lépés előtt, szokásosan sor került a fogadalomtételre. Ahogy a függöny felgördült, a sorok már a színpad előtt tolongtak. Volt itt egészen fiatal, huszonéves rajongó és természetesen az a korosztály, akik ezen a zenén nőttek fel. Szépen megtelt az aréna, s ha telt házról nem is beszélhetünk, ahhoz, hogy a hangulat kiváló legyen minden adva volt.
Sorra jöttek az egyetlen nagylemezen hallható dalok és ismét bebizonyosodott, hogy a srácok minden hangszeren toppon vannak.
Kiváló buli volt, s bennem csak egy kérdés motoszkált végig. Miért kell éveket várni azért, hogy egy ilyen zene megszólalhasson a színpadon. Lehet, hogy botor az ötlet, de úgy gondolom, hogy a hazai rockélet élmezőnyében lenne a helye Jesse James és Bandájának.
Szerintem ezzel nem csak én vagyok így!
