Az ember joggal teszi fel a kérdést – mégis honnan tudjuk, hogy milyen hangszeren kell játszani ezt a dalt? A „kották” mellett több agyagtábla is előkerült, amelyeken instrukciók és magyarázatok olvashatók.
Emmanuel Laroche és Kilmer professzorok több más tudóssal együtt fejtették meg a táblákon látható jeleket. Ezek alapján derült ki, hogy a dalt az úgynevezett sammun hangszeren kell eljátszani, ami lényegében egy 9 húrú lantra hasonlít.
Michael Levy lantművésznek köszönhetően 3500 év után újra hallhatjuk a világ egyik legősibb dallamát.
A leírásból kiderült, hogy a gyengéd és nyugtató melódiák Nikkal sumer istennőnek szóló énekek voltak. Nikkal a termékenység istennője volt, nevének jelentése Nagy Asszony. A dalt bizonyára a jó termés reményében írták neki.
Összesen négy „aláírást” találtak a kották alatt: Tapšiẖuni, Puẖiya(na), Urẖiya és Ammiya.
Az „agyagkottákat” jelenleg a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumban őrzik, ahol nyilvánosan megtekinthetők.
