Megtanította tiszteletre az üzletvezető a vevőt!

 

Először a vásárolt áruk vonalkódját olvastam le, majd jöttek a kuponok. Az egyiknél hibát jelzett a számítógép: majdnem egy éve lejárt már. Szóltam, hogy sajnos ezt a kupont nem tudom elfogadni, mire felcsattant. „De miért? Ez egy kupon, és magának minden kupont el kell fogadnia, amit a vásárlóktól kap.”

 

Elismételtem neki az előző mondatomat, és hozzátettem, hogy az érvénytelen kupon amúgy sem használható fel irodaszer-vásárlásra.
Akkor kezdett igazán idegesnek tűnni. „Azonnal szeretnék beszélni a főnökével, nincs időm itt szórakozni. Hívja ide!” – hadarta.
Okkkkké, gondoltam magamban, legyen, ahogy a hölgy akarja. Szóltam a főnökömnek, és míg rá vártunk, ez a nő leguggolt a lányához, és valami egészen gusztustalanul negédes stílusban ezt mondta neki: „Látod, kincsem, ezért kell iskolába járni, és sokat tanulni, nehogy úgy végezd, mint ezek itt, és egész életedben egy pénztárban ülj.”

 

Miről beszél ez? – gondoltam magamban, az arcom vérvörös lett, ránéztem a kollégáimra, és már azon voltam, hogy a képébe ordítsam, én szeretem ezeket a pénztárosokat, és én is tanulok, igen, és ők is tanulnak, és hogy jön ő ehhez, hogy ilyen hangnemet üssön meg itt… éppen megszólaltam volna, amikor odalépett mellém a főnök.

 

A nő elképesztően irritáló pökhendiséggel az arcán elmondta neki, miről van szó, meg hogy ő egy vevő, és egy vevő a bolt királya, és még egyszer nyomatékosan követeli, számítsam be neki a kuponját. A főnököm reakciója hihetetlen volt, a következő oldalon megosztom veletek! 

 

 

Ajánlatkérés

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket