A két gyerekem közül a fiatalabbik éppen most írja a legtehetségesebb diákoknak szánt tesztet, miközben a másik azt hiszi, hogy a fogkeféjét megszállta egy kísértet…
Nem érdekel, hogy mennyire imádni való a kölyköd. Ha az éjszaka közepén arra ébredsz, hogy ott áll ágyad mellett és bámul, nincs ijesztőbb dolog a világon!
Én: Fú, szerintem túl sokat ettem.
4 éves: Igen, de nem csak most.
A kétéves drágám odajött hozzám és átnyújtott egy darab szaloncukrot. Átöleltem, mert nagyon büszke voltam rá, hogy végre megtanulta megosztani a dolgokat másokkal. Mint kiderült, csak azt akarta, hogy kibontsam neki.
A lányaim azt játszották, hogy különböző pózokban körberajzolgatták egymást a házunk előtt. Most úgy néz ki a kocsifeljáró, mint ahol kinyírtak 25 gyereket…
Én: Tudod fiam, magamra emlékeztetsz.
Ő: Ez nem túl szép tőled…
A hat éves lányom: Apa, haragszom rád
Én: Miért?
Ő: Nem mondom meg.
A 11 éves gyermekem írt egy bocsánatkérő levelet, amiért nem viselkedett rendesen a kocsiban. Az üzenet a következő mondatot is tartalmazta: „Nagyon szeretlek, de néha egyszerűen nem tudom figyelembe venni a létezésedet”.
