Gyári versenyautó és versenyprogram sok ideig egyáltalán nem is volt, de a KGST-n belül különféle műhelyekben, magánkezdeményezésben épültek kocsik versenyre felkészítve. A legjobbak a csehszlovák Metalex autói voltak, melyek teljesítménye a gyári VFTS-ekkel is fel tudták venni a versenyt. A Ladákat ralira és pálya és hegyiversenyzésre is használták, később a Niva megjelenése után a terepralira is. A '80-as évek elején gyári versenycsapat indult a Párizs-Dakar ralin, legjobb eredményük a kiváló 2. hely volt. Később egy beszállító Porsche motorokat szerelt a Niva-ba, de ez a konstrukció már nem votl túl siekres. Hazánkban a Lada VFTS verziója gyakorlatilag minden rali-, illetve pályaversenyen sikereket ért és ér el.
A VFTS (ВЕЛЬНЮССКАЯ ФАБРИКА ТРАНСПОРТНЫХ СРЕДСТВ) angolos ragadványnevén Vilnius Fabrik Tuning Sport autókat Litvánia fővárosában, Vilniusban készítették egy titkos tengeralattjáró-üzem lezárt részében. A projektvezető mérnök, Sztaszisz Brundza volt. Mivel a Szovjetunióban az autóversenyzés a honvédelmi sportok közé tartozott, ezért bőven volt anyagi erőforrás a fejlesztésre. Ennek eredményeként a VFTS típusjelzéssel futó versenyautó 1600-as motorokkal, két duplatorkú Weber karburátorral, 160 lóerővel a legjobb szocialista versenyautóvá vált, és azonnal a nézők kedvence lett.
A kész autó 920 kg; 150-160 lóerős és motorja 3500-8000-es forfulaton dolgozik; végsebessége differenciálmű és váltóáttételtől függően 150–200 km/h közötti. 1986. május 2-án a rali világbajnokság B csoportját betiltották a halálesetek (Attilio Bettega, Henri Toivonen - Sergio Cresto, Michel Wilder) és a túlzott teljesítményőrület miatt, ezzel egyidőben Magyarországon is betiltották a VFTS-eket, nemrég azonban a H csoportban ismét engedélyezték a részvételüket. Ezek az autók nagyrészt magyar alkatrészekből épülnek fel, hazánkban szinte mindent gyártanak a VFTS-ekhez, immár az egykori gyári orosz technológiánál magasabb precizitással.
