„Az orvosom azt mondta, hogy le kell fogyjak, szóval elkezdtem hosszú sétákat csinálni a futógépen. Később a testvéremtől egy jegyet kaptam egy olyan akadályversenyre, amelyen az emberek egy sáros pályán kell végig küzdeniük magukat a célba jutásért. Edzeni kezdtem tehát magamban és egyre gyorsabb sebességeket hódítottam meg a futógépen.
Egyszerűen beleszerettem abba, hogy mozgékonyabbnak és gyorsabbnak éreztem magam, ahogy hegymenetben szedtem a lábaimat. A vádlim és combjaim lángoltak, és imádtam az izomlázat, amit utána éreztem. Amikor először az akadálypályára értem, fantasztikusan éreztem magam. Azóta sem bántam meg.”
