„Egyszerűen gyűlöltem még a séta gondolatát is, és nehezen vettem rá magam, hogy akár egy pár utcányit gyalogoljak, valahányszor el kellett mennem itthonról. Aztán a fogyás reményében rendszeresen sétálni kezdtem és egészen megszerettem. Rengeteg ösvényt, erdőt, mezőt, hegyeket, dombokat, sőt, még új éttermeket és boltokat is találtam, valahányszor rászántam magamat – egyre inkább úgy éreztem, hogy megéri.
Ahogy teltek a hónapok, a gyaloglásból lassan futás lett, és többet szedtem a lábam, mint azelőtt. Így egy év elteltével hetente legalább háromszor elmegyek futni, és amennyire utáltam azelőtt, annyira imádom most!”
