A szegedi boszorkányperek 1728-ban

Boszorkányok, akiket a gonosz szövetségeseinek hívtak

A szegedi per indíttatásai 

Az újkori emberek élete nem volt könnyű, rengeteg olyan dologgal kellet szembenézniük, amik könnyen véget vethettek az életüknek. A járványok nagyszámú áldozatokat szedtek, de a terméshiány, amely tulajdonítható a csapadékhiányból származó aszálnyak, ugyanolyan veszélyesnek minősült, hiszen egyenes út vezetett általa az éhezéshez. A szegedi várostörténeti források azt erősítik meg, miszerint 1728-ban ez a szituáció ütötte fel a fejét. A hittel erős kapcsolatban álló korabeli emberek ezt az Isten csapásának tekintették, ebből adódóan valakinek, avagy valakiknek magukra kellett haragítaniuk őt. A kevésbé vallásos egyének így hamar célpontba kerültek, az emelkedett hangulatot pedig tovább fokozta, amikor a szóbeszéd már arra terelődött, hogy az ördöghöz közel állók ügyködtek a háttérben, szentségtörés gyanújába fogtak néhányakat. Így vették kezdetüket a szörnyűségek. 

A per lezajlása

Az vádlottak tehát megvoltak, közülük is a két leginkább gyanús személynek Szanda Katát és Kökényné Nagy Annát tartották. Ők ugyanis Makóról költöztek Szegedre, korábbi lakhelyüket pedig azért kellett elhagyniuk, mert ott szintén hasonló helyzetbe keveredtek, így a lakosság által elűzettek. Perbe fogták Rósa Dániel egykori szegedi bírát is, hiába töltötte akkor már a 82. életévét. A kínvallatások, ahogyan az eljárás egyaránt, német mintára történt, a kihallgatáskor a perbefogottakat úgy kezelték, mint akik szervezetten cselekedetek és egymás között tisztségeket osztottak ki, megvolt a boszorkányok kapitánya, a hadnagya, stb. A többségük javasasszony, vagy gyógynövényekből előállított orvosságokkal kereskedő ember volt, viszont akadtak köztük bábák is. Az ítéletet 1728 júniusában hozták meg. Eljárási módszerek közé tartozott a hagyományos vízpróba, majd 1728 júliusában, a Boszorkányszigeten, három máglyát állítottak fel, ezeken 12 ember veszítette életét. Akadtak olyanok is, akik először fejvesztésben részesültek, s csak ezt követően helyezték testüket a tűzre. Az rémes események legalább 21 életet követeltek. 

A boszorkányperek eltűnése

Habár a 18. század első felében történt, a szegedi per már kései esetnek számított saját kategóriáján belül, emiatt nem csekély jelentőségű nemzetközi érdeklődést keltett. Szerencsére a század a szellemi megújulás időszaka volt, és amikor a felvilágosult eszmék hódítani kezdtek, azok az efféle események Európán belüli megszűnéséhez vezettek. 
 

Ajánlatkérés

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket