Ugorjunk 1948-ra, amikor is Goldmark Károly Péter bejegyeztette a bakelitlemezt és a színes tévé ötletét a szabadalmi hivatalba. Ugye-ugye? Azok a magyarok... mondom némi gúnyos felhanggal. Ja, és hogy ne felejtsük el 1959-et, amikor Győrffy István létrehozta a lágy kontaktlencse alaptípusát, vagy a világhírű Rubik Ernőt, az ő játékkockájával 1976-ból. (Na itt már kérik a szemükkel, hogy hagyjam abba. De nem teszem. Ők akarták tudni a dolgokat. Hát tessék!)
Ó, és majdnem kiment a fejemből az excel-táblázat és Simonyi Károly 1974-ből! És én buta, hát nem kimaradt a kronológiából Asbóth Oszkár, meg az ő helikoptere 1928-ból? Emlékszenek - mondom nekik-, azok a szép évek a golyóstollal, meg a C-vitaminnal... Mert ismétlés a tudás anyja. Amúgy ez meg egy nagyon találó magyar szólás-mondás. Ahogy Kodály Zoltán és az ő szolmizációja is magyar, 1929-ből, de belátom, ezt egy kívülállónak nem kell ismerni. De azt, hogy Losonczi Áron 2001-ben kikísérletezte az átlátszó betont, azt meg mindenképpen tudni kell. Hiszen ott a kezükben a számítógép... tudják, 1940, Neumann...
Meg azt sem árt tudni, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa. Este pedig, díszkivilágításban minden bizonnyal a legszebb a világon. Hiányzik is, cefetül, ha távol vagyok. Amúgy, már csak szinte futólag jegyzem meg, hogy itt építtette Széchenyi István az első láncos kőhidat a Dunán és a Millenniumkor itt haladt elsőként a villamos közlekedés a föld alatt! Most persze kevesebb metróvonalunk van, mint kellene, ez igaz, de azért ez pótolható.
És még mindig nincs vége, a következő oldalon folytatom!
