Villányi Rozé Fesztivál a Ladánybene 27 közreműködésével
Kivételesen nem egy zenekart vagy egy rendezvényt ajánlanék az olvasók figyelmébe, bár kétségtelen, hogy a Ladánybene27 és a villányi Rozé Fesztivál külön- külön is megérne egy oldalt.
A hely szépsége magával ragadó. Az a táj, ahol az ember szívesen élné le az életét. Fesztiválokkal nyüzsgő, nélkülük nyugodt és idilli.
Ami pedig a Ladánybene27-et illeti, a mai napig vonzó minden korosztály számára. Fiatalok és idősebbek, iszogatók és táncolók közös lüktetése volt, az ismerős dallamokra...de én mégsem erről beszélnék.
Mindannyiunk életében eljön a pont, amikor jól esik újra csak magunkkal törődni. Munkák és problémák közepette végre csak jól lenni. Emlékszem a pillanatra, amikor kikapcsoltam a gépet.
"Azt hiszem, erre már nem lesz szükségem..." A táskám leoldódott a vállamról a földre, és hagytam, hogy eltöltsön a jó érzés. A tánc, a bor...ami mellesleg a képek minőségét már előtte is befolyásolta...azt hiszem, nem bűn, ha néha a fotós is jól érzi magát.
A legkülönfélébb arcok mozogtak a tömegben, és azt hiszem, nem csak ők, a zenekar is jól érezte magát. A dalok között hallhattunk apró tanácsokat az élethez, ami sajátosan keveredett a bor mámorával és a koncert hangulatával.
Szóval ilyen néha mindenkinek kell. Kikapcsolni a gép(ezet)et, elűzni a másnap fejünkbe úgyis visszaköltöző problémákat. Kikapcsolni egyszerűen csak magunkat.
