Nemrégiben megpróbáltam egy kicsit közelebb kerülni a feleségemhez az ágyban. Éreztem, hogy forr a levegő, hogy ma este végre újra „megfiatalodunk” a paplan alatt. Amikor azonban a tettek mezejére léptem volna, csak ennyit mondott:
„Most nem érzem, hogy ez nekem menne. Szerintem hagyjuk. Csak arra vágytam, hogy egy kicsit közel legyek hozzád.”
Nem hittem a fülemnek. „Micsoda?” – kérdeztem tőle. Az arcára látható csalódás és az a különös nőies nézés ült ki, amit egyetlen férfi sem szeretne magán érezni.
„Elszomorít, hogy nem vagy képes csak magam miatt szeretni… mostanában úgy érzem, hogy csak az ágyban van szükséged rám, de emberileg már nem is számítok neked.”
Nagyot sóhajtottam és elfordultam a másik oldalamra. Ezt jobb inkább nem erőltetni.
Másnap úgy döntöttem, hogy valamit tennem kell annak érdekében, hogy tisztábban lássa a helyzetet az én Kedvesem. Elhatároztam, hogy az egész napot vele töltöm. Képes voltam ezért egy szabadságot is feláldozni, de úgy éreztem, megéri majd. Elvittem egy drága étterembe ebédelni, aztán természetesen a kedvenc bevásárlóközpontjába mentünk.
Ahogy beléptünk tudta, hogy miért hoztam ide, máris a kezemnél fogva kezdett vonszolni a különböző női ruhaüzletek irányába. Egy jó óra próbálgatás után elé álltam és közöltem vele, hogy ha nem tud választani, akkor mindet megveszem neki. Elkerekedett a szeme, de egy pillanatig sem ellenkezett. Így hát az összes ruhadarabot betetettem vele a kosárba.
