Az első hónap tapasztalatai
Egész felnőtt életem során arra törekedtem, hogy hetente legalább egy könyvet elolvassak. Nem vagyok naiv, tisztában voltam vele, hogy majd kevesebb időm lesz, ezért megígértem magamnak, hogy a baba születése után megpróbálok havi egy könyvvel végezni. Az elmúlt hónapok során azonban az egyetlen dolog, amit elolvastam, egy szórólap volt a mellszívógépről. (És még mindig nem értem a végére! Folyamatosan bealszom a cumizavarról szóló részen…)
Tényleg lehet olyan alváshiánya az embernek, hogy már a heréi is fájnak!
Emlékszik még valaki arra a műsorra, ahol a részvevőknek egy autót kellett fogniuk, és aki a legtovább rajta tudta tartani a kezét úgy, hogy nem aludt el, azé lehetett a járgány? Na, épp ilyen az élet a kisbabával… leszámítva, hogy a tévéműsorban minden harmadik órában kiengedtek pisilni és enni. Ja, és hogy a végén megnyered az autót.
Akár tetszik Lynsnek, akár nem, roppant szórakoztató dolog felemelni a pucér gyereket a fejed fölé, miközben Az Élet az Úr-t énekeled az Oroszlánkirályból.
