Csak akkor jössz rá, hogy valójában milyen zajos helyen laksz, amikor leteszed aludni a gyereket. Korábban azt gondoltam, a mi lakásunk kifejezetten csendes és békés. Erre kiderült, hogy a fürdőszoba csapja olyan hangokat ad ki, mintha Godzilla épp egy tankot dugna.
Mivel az összes öregasszony rá van kattanva a kisbabákra, évekbe telik végigmenni egy bolton. Elszántan fókuszálnak a babakocsira, mint egy vadászrepülő, és legalább olyan nehéz kicselezni őket, mintha számítógépen játszanál valami ügyességi játékot. Rettentő agyafúrtak, ha pedig többen vannak, akkor neked kampó. Szétválnak és levadásznak, mintha csak raptorok lennének.
Három hónap elteltével… Most
A legfontosabb dolog, amit tanultam, hogy Charlie elképesztően szerencsés fickó, amiért Lyns az anyukája. Lyns stramm, okos, vicces, melegszívű – és gondoskodik róla, hogy ne csesszem el teljesen a dolgokat. Remélhetőleg az ő génkészlete majd hatékonyan ellensúlyozza az enyémben rejlő hajlamot a hatalmas orrlyukakra és a férficicire.
Kétségkívül a fiam születése a legklasszabb dolog, ami valaha történt velünk az életben. (Sokkal jobb például, mint amikor sikeresen teleragasztottam a matricás gyűjtőfüzetet két egymást követő évben is!)
Máris annyi cinizmust levakart rólam a fiam, hogy idebiggyesszem még ezt az utolsó bekezdést. Egészen biztos vagyok benne, hogy ebben majd jó leszek. Mert amilyen béna, szétszórt és szánalmas balfék vagyok, mégis mindennél fontosabb számomra, hogy Charlie-nak semmi baja ne essék.
És ez, ha jól értem, azért nem is olyan rossz eredmény tőlem…
